Rehab Blog

Blog megváltozott munkaképességűeknek és mindenkinek szól, akit érdekel ez a téma. Ha kérdéseid vannak, amiket nem mersz feltenni, itt megteheted! Ha sikeres vagy, és nem mondhatod el senkinek, itt megteheted! Ha munkáltató vagy, és nem tudod, merre indulj el, itt megmutatjuk! Ha munkáltató vagy, és már megtaláltad a te emberedet, mi bemutatjuk! Célunk egy olyan blog működtetése, mely nemcsak tájékoztat, hanem új munkahelyek születéséhez is hozzájárul.

Ne maradj le rólunk!

Partnereink

 

lathatatlan_logo.jpg

salvavita_logo.jpg

 

fbm logó.png

 

,,Egy hátrány nem hátrány, két hátrány sok hátrány" - avagy sok dolog attól függ, hogyan érezzük magunkat saját bőrünkben!

2013.05.09. 10:09 koordinátor

Ha látássérültek vagy vakok jutnak eszünkbe, legelőször talán a fehér bot, a vakvezető kutya, a Braille-írás jut először eszünkbe, és az, milyen rossz lehet nekik, hogy nem látnak, hiszen ki vannak zárva a munka világából is. A következő beszélgetésünk után azonban rá kellett jönnünk, hogy ez egyáltalán nem így van, sőt! A született vagy szerzett fogyatékossággal való együttélés alakulása nagyrészt személyiség-, helyzetfüggő, és a társadalom  viszonyulása is befolyásolja azt, ki hogyan érzi magát a bőrében.

Tillmann Zsolttal, aki látássérült, nagyon megnyerő benyomást tett ránk. Foglalkoztatás-szervezőként dolgozik a Vakok Állami Intézetében. Főfeladata, hogy látássérült ügyfeleit munkához juttassa. Végzettsége szociális munkás, szociálpolitikus, így a segítő szándék mellett szakmai ismereteivel is hozzá tud járulni az ügyfelek életminőségének javulásához.

 

Több mint hat éve, 2007 óta dolgozik foglalkoztatás-szervező szakemberként. Hogyan tud segíteni az Önhöz fordulóknak?

- Alapvetően két részből épül föl a munkám. Elsősorban a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatáshoz kapcsolódó  rehabilitációs szolgáltatási munkából, másodsorban a szociális foglalkoztatás szervezésével összefüggő feladatokból. A foglalkozási rehabilitációs szolgáltatás ugyanazon elven működik nálunk is, mint minden más szolgáltatónál. Legfontosabb szempont, hogy sikerüljön összeilleszteni a munkaadó és munkavállaló igényeit, elvárásait, elképzeléseit és érdekeit.

A munkaerőpiacon való elhelyezkedés segítése egy interjúval kezdődik, ahol felmérjük az adott illető képességeit és készségeit, széleskörűen tájékozódunk azokról a dolgokról, amelyek a munkavégzéshez kapcsolódnak, iskolai végzettség, különféle minősítések, készségek, képességek felmérése. Tevékenységekbe ágyazva mérjük fel, melyek azok a munkafolyamatok, amit a jelentkező valóban el tud látni. Az álláskeresés teljesen személyre szabott.

-Mesélne erről egy kicsit részletesebben?! Hogyan képzeljük el ezt a gyakorlatban?

-Fel kell mérnünk –mint már említettem -, hogy milyen készségei, képességei, ismeretei, lehetőségei vannak a munkát keresőnek. Ekkor pontos képet kapunk arról, hogy milyen szintű, jellegű munkák jöhetnek szóba, az ügyfél mely készségeire, képességeire, ismereteire leheta munkakeresést alapozni. ezekhez az adottságokhoz  keressük az állásokat. Az ügyfél számára az aktuális felkészültségéhez megfelelő szolgáltatásokat nyújtunk az információnyújtáson, a tanácsadáson, az álláskeresési technikák megtanításán keresztül.  A munkáltatónak is tudunk szolgáltatást nyújtani. Munkakörelemzéstől  kezdve a tanácsadásig, érzékenyítésig. Vagyis tanácsokkal látjuk el, hogy például miképpen alakítson ki a munkáltató egy munkahelyet, ami segíti a látássérült munkáját,milyen jogi  szabályozás vonatkozik egy látássérült munkavállalóra , melyek a különböző látássérült csoportok és mi várható el tőlük stb. Amennyiben mindkét fél lehetőségeit, adottságait felmértük, akkor megpróbáljuk ezt összeilleszteni.

Sajnos a szabályozásban is nagyon sok változás van mostanában és kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ahány ember annyiféle eset és jogi szabályozás vonatkozik az illetőre. Mi ebben is igyekszünk segítséget nyújtani, tanácsot adni mindkét fél számára, ha döntő jelentőségű valamely körülmény és a jogszabály nem ad rá egyértelmű választ, akkor akár állásfoglalást is kérünk a vonatkozó hatóságtól vagy felettes szervtől.

-A hagyományos munkákhoz képest, mint a telefonközpont-kezelő, gyógymasszőr stb. az utóbbi években akadnak más munkakörök is a látássérültek számára?

-Röviden annyit lehetne válaszolni, hogy volt egy minimális bővülés. Mostanában konkrét munkaköröket nem  szívesen nevezek meg, hogy milyen munkát  is tud ellátni egy látássérült. Ugyanis azzal együtt, hogy a látássérülés egyértelműen nagyon-nagyon befolyásoló tényező a munka világában, de ugyanakkor sok más dolog  is van,ami meghatározó lehet a munkakör ellátásához. Így az iskolai végzettség, nyelvismeret, számítógép ismerete, önálló munkavégzési képesség, pontosság, megbízhatóság, rugalmasság,  probléma megoldó képesség, csapatmunka  stb. ami sokszor sokkal fontosabb ahhoz, hogy valaki el tudja látni az adott munkakört, mint a látássérülés.

Volt például egy munkáltató, aki középfokú végzettséggel, angol nyelvtudással és számítógépes ismeretekkel rendelkező személyt keresett. Mondtuk neki, hogy van itt egy srác, aki csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik, de tud angolul és számítógépet is tud kezelni. Ez a közvetítésünk sikeres volt, mert miután meghallgatták és  angolul is beszéltek vele, a munkáltató eldöntötte, hogy mégse ragaszkodik  a középfokú végzettséghez. Nagyon fontos mindkét fél rugalmassága!

Visszatérve a munkákra. A számítógépnek óriási szerepe van, mert pótolni tudja a látássérülést. Call centerben sok látássérült dolgozik például, ez  teljesen akadálymentesíthető. Vannak cégek, ahol visszatelepítették a  telefonközpontokat (nem kis részben a megfizetendő rehabilitációs hozzájárulástól tartva), tehát itt is dolgoznak látássérültek. Recepciósként is munkát vállalnak, ahol nem kell pénzt kezelni. A gyógymasszőri  munkák  jelentősége az utóbbi években megint megnövekedett. Védett, vagy akkreditált szervezetekben legjellemzőbben csomagoló munkakörök vannak. De természetesen  komolyabb munkakörök is léteznek. Egy angol tanár barátom látókat tanít. Ő nem papíron kéri a házi feladatot, hanem  e-mailben és teljes értékű oktatást tud nyújtani.

-Hogyan látja, melyek azok a lényegi elemek, ahol munkaadó és munkavállaló a legtöbbet teheti annak érdekében, hogy sikeres legyen az elhelyezkedés?

-Azt kell mondanom, hogy van egy bizonyos pszichés háttér és egy szerintem káros szemlélet/hozzáállás, amin maga a munkavállaló tudna a legtöbbet változtatni a maga érdekében. Ezt szakmailag viktimizációnak hívjuk. Sokszor találkozom olyan esettel, amikor a kliensek  arról számolnak be, hogy azért hoztak olyan döntést a munkahelyén, mert a vakokkal akartak kiszúrni. Mondjuk konkrét példa volt, hogy átültették egy másik szobába, mert ő vak. Ez persze feltételezhetően nem így van. Nagyon káros dolog, az is, amikor bekerül valaki egy munkahelyre, ahol mondjuk ő az egyedüli látássérült és a neki nem tetsző feladatoknál elkezd a látássérülésére hivatkozva kibújni azon kötelezettségek, feladatok alól, amelyeket egy adott segédeszközzel vagy egy adott módszer megtanulásával el tudna látni. A munkáltatói szemlélet pozitív irányú fejlődésére is szükség lenne még hazánkban. Mivel a munkáltatóra is jellemző az emberi működés egyik legjellemzőbb tulajdonsága az általánosítás. Ha egy munkáltatónak van egy korábbi tapasztalata egy vak  munkavállalóval kapcsolatosan, akkor gyakran megesik, hogy az összes vakot ugyanabba a skatulyába rakja be. Erre is egy nagyon éles példával szeretnék szolgálni: egy közszolgáltatást ellátó szervezet  illetékes vezetőjéhez szerettünk volna időpontot kérni egy közös ismerősön keresztül azzal a céllal, hogy néhány mondatban tájékoztathassuk őt a látássérültek foglalkoztathatóságáról és hogy megkérjük, hogy ha esetlegesen olyan munkakör üresedne meg nála, amelyről úgy ítéli meg, hogy látássérült személy is elláthatja, akkor értesítsen bennünket. Időpontot nem kaptunk, de annak indoklását röviden megüzente az illető, mégpedig hogy: volt náluk egy vak telefonközpontos, aki munkaidőben külföldi telefonhívásokat indított a hivatali vonalról és horribilis telefonszámlát halmozott fel. Amikor ez kiderült, akkor elővette a sajnáltatós stílust és mindenkit elhordott mindenféle embernek, amiért ki akarták szegény vakkal fizettetni az okozott kárt. Ez tipikusan nem látás, hanem szemlélet/beállítódás kérdése. Ennek ellenére sajnos az adott döntéshozó úgy nyilatkozott, hogy ő nem is szeretne vakokról hallani. És mivel időpontot nem kaptunk, így lehetőségünk sem nyílt meggyőzni őt, hogy a vakok között is, mint az egész társadalomban is vannak ilyen és olyan emberek is. De úgy gondolom, hogy arról, hogy milyen kép alakul ki a látássérültekről a munkáltatókban, arról maguk az érintettek is sok esetben tehetnek. Ha valaki nem egy ilyen attitűddel rendelkező személy, hanem aktív, normális, egészséges felfogással rendelkezik, akkor sokkal könnyebb a helyzet.

Másfelől a  normális, modern gondolkodású munkáltató, aki egy icicpicit érzékeny is – nem azt mondom, hogy kevesebbet várjon el - fontos, hogy  nyitott legyen arra,  hogy  egyfelől biztosítsa a  megfelelő munka feltételeket, másfelől  akár alakítsa úgy ki a munkaköröket, hogy az  ellátható lehessen. A megfelelő feltételek esetében nem feltétlenül százezer forintos segédeszközökre  gondolok, hanem minimális alap dolgokra. Vannak esetek, amikor a komoly segédeszközöket kell javasoljuk, de  nagyon sok esetben, amikor a munkáltató nyíltan és részletesen elmondja, hogy milyen feladatokat szeretne elvégeztetni az alkalmazni kívánt látássérült személlyel, akkor olyan praktikus tanácsokkal tudjuk ellátni, amelyek szinte költségráfordítás nélkül lehetővé teszi az adott munkafolyamat akadálymentesítését. A munkakört illetően pedig arra, hogy van mondjuk egy 12 feladatból álló munkakör és abból 10-et simán el tud látni a jelentkező, akkor ezt oda lehet adni neki. Szolgáltatóként mi meg is tudjuk nézni adott esetben a munkakört. Mondok egy  példát. Van egy munkakör, ahol számítógéppel kell dolgozni és adottak a technikai feltételek. Lehet word-ben, excel-ben  írni, a telefont fel tudja venni, mert beszélni tud. Az egyetlen, hogy papír alapon nem képes írni, úgyhogy ezt az egyet ki kellene venni a munkaköri feladatok közül és adni helyette mást, azt a feladatrészt pedig másik kollegának odaadni. Tehát a rugalmasságot tartom a kulcsának az egésznek.

-Említette, hogy az elhelyezkedésnél  - mint az élet bármilyen területén és minden embernél  - a pszichés háttér, tulajdonképpen a karakter mennyire fontos. A látássérülteknél az is szerepet játszhat, hogy így született-e, vagy elveszítette a látását és az is, milyen a környezete, családi, baráti háttere?

-Az említett  látássérült angol tanár nagyon sok, komoly megrendeléssel rendelkezik. Van ugyanakkor  olyan  tanár ismerős is, aki otthon ül, nincs munkája, bár egyáltalán nem a nyelvtudásával van baj, hanem a problémamegoldó képességével és a szociális képességeivel.

Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a munka világában ki van nehezebb helyzetben, az a felnőtt, aki elveszítette a látását, mint az, aki így született. Van arra is példa, akinek sikerült nem csak feldolgoznia a látásvesztését,de még vissza is tudott helyezkedni a munka világába.

5-6 évvel ezelőtt  történt. Egy úr, aki az építőiparban dolgozott, tervezőmérnökként, tehát teljesen vizuális munkát végzett valamilyen sérülésből, vagy betegségből fakadóan gyakorlatilag egyik napról a másikra elveszítette a látását. Neki akkor ez volt az „egyetlen hátrány” az életében. Tehát más, egyéb nem nehezítette  a körülményeit. Család, anyagi háttér rendben volt, a fővárosban élt, időben eljutott az egészségügyi szolgáltatóhoz,   hozzánk is a Vakok Intézetébe a rehabilitációs szolgáltatóhoz. Minden egyéb tényezővel is rendelkezett,hogy kimásszon ebből a krízisből. Másfél-két év után a sérülése után munkába is tudott állni.

Amikor egy születési  látássérülés van, az más helyzet. Fontos, hogyan és mire nevelik a gyereket. Van olyan, akinek azt mondják, arra szocializálják: „Kisfiam,  eljársz a Vakok Iskolájába, jól elleszel, neked úgyse kell megszakadnod az életben, mert vak vagy, neked jár ez meg az” Ha ezt sulykolják bele valakibe gyerekkorától, nem is lesz teljesítménye és sikere se.  A másik gyereknek  meg azt mondja az anyukája: ,,Kisfiam, 11 éves vagy, az utca végén van a posta, a szomszéd gyereket is elküldik, hogy feladjon egy levelet, te is menjél el,mert a te korodban ez már elvárható egy gyerektől.” Ha a gyerek megszokja, úgy nevelik, hogy a teljesítményéből érvényesül és nem abból , hogy én szegény vak vagyok, hanem abból, hogy teljesít, akkor tanulni fog, képezni magát és a munka világában is jóval könnyebben fogja megtalálni a helyét.

-Ahogy beszélgetünk úgy tűnik, a látássérülést nem kezeli kiemelt hátrányként, hanem szinte csak egy problémaként, amit meg kell oldani.

- Azt szoktam mondani,hogy egy hátrány nem hátrány, két hátrány sok hátrány. Ha a többi tényezőből tudunk kompenzálni, akkor nagyon sokat tudunk javítani a helyzeten. Ha a látássérülés mellet van egy mentális retardáció például, vagy egy pszichés dolog, vagy rossz családi háttér, de az alacsony iskolai végzettség vagy a kistelepülésen élés is olyan hátrány, amit nehéz kompenzálni. A látássérülés tehát önmagában  napjainkban a segédeszközökkel egyre jobban kompenzálható, ha vannak más rendelkezésre álló erőforrások. 

Mi segíteni tudunk azoknak is, akik születésük óta látássérültek és azoknak is, akik életük bármelyik szakaszában veszítették el a látásukat. Ez utóbbi csoportnál fontos már annak az alapvető kérdésnek az átgondolása is, hogy mit gondolt ki magának,amit el tudna látni és segíteni annak kitalálni a legjobb megoldást.

A mi munkánk egyfelől nehéz, másfelől izgalmas, néha sok kihívással teli folyamatos kreativitást igényel, mert minden esetünk más és más.

A bejegyzés trackback címe:

https://rehabjob.blog.hu/api/trackback/id/tr885290871

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.