Diával munkánk során találkoztunk, és nagyon szimpatikusnak találtuk a személyiségét, így készítettünk vele egy interjút arról, milyen hallássérültként állást keresni és találni.

Diával 29 éves. Ugyanolyan ambíciókkal bír, mint bármelyik korosztályabeli fiatal nő. Szeretne azzal foglalkozni, ami érdekli és dolgozni lehetőleg olyan munkakörben, ami megfelel az elképzeléseinek. Csakhogy az ő dolgát nehezíti, hogy hallássérült. Sajnos ez a mai nehéz gazdasági helyzetben fokozott hátránynak bizonyul. Ilyenkor kevés az akaraterő és jó, ha van segítség.

- Mióta vagy hallássérült?

- Így születtem. Anyukám fél éves koromban vette észre, hogy nem figyelek, amikor szólít. Az orvosok nem akarták elhinni, hogy bármi bajom is lenne, de végül belátták, hogy sajnos Édesanyámnak van igaza. Azóta hordok hallókészüléket mindkét fülemben.

- Az általános vagy középiskolában jelentett ez problémát a számodra?

- Általános iskolában csúfoltak a fülem miatt, de aztán középiskolában elfogadóbbak voltak velem, meg jobban meg is tudtam védeni magam.

- És a tanulásban milyen nehézséget okozott az, hogy hallássérült vagy?

- Mindig integrált iskolába jártam. Mivel a megfigyelőképességem sokkal jobb, mint az átlag hallóké, sokat segített nekem, hogy gyorsan megtanultam olvasni – már elsőben is sokszor velem olvastattak fel magyarból-, és a helyesírásom is mindig jó volt. Gondot okozott viszont, hogy gyakran hamar elfelejtettem, amit tanultam. Ugyanis a hallókra egy csomó minden szinte észrevétlenül ráragad - rádiót vagy TV-t hallgatnak, esetleg beszélgetnek a társaságukban, és anélkül, hogy külön erre odafigyelnének, egy csomó információhoz jutnak - nekem viszont mindennel sokkal többet kellett foglalkoznom, hogy megragadjon. Egyébként sokáig logopédushoz jártam, kb. 15-16 éves koromig.                                                 

- Úgy tudom a középiskola után több mindent tanultál?

- Érettségi után a 3 éves grafológiai tanfolyamot végeztem el. Az évek során megcsináltam 3 számítógépes tanfolyamot is, plusz önállóan az ELO tanfolyamon kezdő és középhaladó franciát, illetve kezdő angolt. (Eddig...még…ugyanis nagyon szeretnék megtanulni olaszul és spanyolul is. Nagyon szeretem a nyelveket, annak ellenére, hogy nekem sokkal nehezebb, és inkább írás-olvasásra korlátozódik.

- A munkakeresésben milyen tapasztalataid vannak?

- Úgy általánosságban a munkakeresésnél akadályokba ütközöm.

Manapság a legtöbb munkához telefonálni kell, és azt nem tudok. Na meg, hogy nincs felsőfokú végzettségem, és nem beszélek angolul.. Az évek során nem sok hosszú életű munkám volt. Rengeteg önéletrajzot küldtem el, de még csak válaszra se méltattak, vagy ha nagy ritkán igen, akkor köszönték szépen, mást választottak. Esélyt nem adtak személyes interjúra, ahol bebizonyíthattam volna, hogy teljesen értelmes ember vagyok, és nem vagyok kevésbé alkalmas azért, mert rosszabbul hallok, mint más. Sőt. Van, amiben biztosan jobb vagyok. Amúgy kezdetben diákmunkáim voltak, aztán adatrögzítőként dolgoztam 7 hónapot, majd tanulmányaim miatt kiléptem, aztán ismét hosszú ideig semmi, majd 2006-ban lett állásom, de az is inkább protekció alapon sikerült. Menedzserasszisztensként dolgoztam; másfél évig tartott, majd létszámleépítés volt. Utána később még egy évet dolgoztam ott. Aztán 2 évig munkanélküli voltam, mire felvettek közmunkába 4,5 hónapra. Majd 2 hónapig megint semmi, aztán ismét közmunka. Májusban felvettek, és azóta irodai adminisztrátorként dolgozom.

- Hogyan viszonyulnak a munkaadók ahhoz, hogy egy hallássérült dolgozót foglalkoztassanak?

- A leghosszabb idejű munkámnál családias volt, jól éreztem magam ott. Tulajdonképpen a fülem miatt különösebben nem volt semmi gond a munkáltatók részéről. Kivéve, amikor személyesen elmentem egy közvetítő irodába, ahol mellékesen beírtam, hogy hallássérült vagyok, és hirtelen közölték, hogy nem vagyok alkalmas. Fel is jelentettem őket, de persze nem tudtam bizonyítani. Vagyis kivizsgálták, de nem jutottak különösebb eredményre. Engem még csak az adatbázisba se vettek fel. Nagyon kiborított ez a hozzáállás. Manapság már könnyebb valamivel, amióta bevezették ezt a megváltozott munkaképességű dolgot.

Az embereknek tévképzeteik vannak a hallássérültekről. Valójában fogalmuk sincs, hogy mit jelent. Nem gyagyás, nem nehéz felfogású, csak esetleg nehezebben ért meg valamit, mert mondjuk szájról olvas. Gyakorlatilag azonban mindarra képes, mint bárki más. Én pl. síelek, kosárlabdáztam, autót és motort vezetek, de még ma is naponta szembesülök azzal a kérdéssel, hogy "Te hallod a zenét"?

- A munkakeresésnél az, hogy nem tudsz telefonálni nagyon nagy probléma?

-Telefonálni tényleg nem tudok, de mindig olyan állásokra jelentkeztem, ahol egyértelműen nem kellett telefonálni. Egyébként mindent kiválóan el tudok látni :))

Ami nehézséget okoz, hogy nagyon nyitott vagyok, minden olyat szeretnék csinálni, amihez hallás, kommunikáció, vagy telefon kell, így eléggé megnehezíti a dolgom. Meg amikor társaságban vagyok, és nincs elég fény, és egyszerre beszél 6 ember, akkor elég pocsékul érzem magam, néha elgyengülök emiatt. De egyébként harcias vagyok, és erős :) És vidám, ami sokat számít :)

- Most két munkahelyed is van. Mik ezek és hogyan sikerült elhelyezkedned?

-Hát sok-sok munkára való jelentkezés után a Rehabjobon keresztül idén először kerestek meg. Behívtak pszichológiai tesztek kitöltésére, és beszélgettünk. Egy állás kapcsán kerestek meg, de arra máshonnan találtak embert. De egy személyes találkozó után mindenképp segíteni akartak, ami nagyon jólesett! :) Nekik köszönhetően van állásom most. :)