Rehab Blog

Blog megváltozott munkaképességűeknek és mindenkinek szól, akit érdekel ez a téma. Ha kérdéseid vannak, amiket nem mersz feltenni, itt megteheted! Ha sikeres vagy, és nem mondhatod el senkinek, itt megteheted! Ha munkáltató vagy, és nem tudod, merre indulj el, itt megmutatjuk! Ha munkáltató vagy, és már megtaláltad a te emberedet, mi bemutatjuk! Célunk egy olyan blog működtetése, mely nemcsak tájékoztat, hanem új munkahelyek születéséhez is hozzájárul.

Ne maradj le rólunk!

Partnereink

 

lathatatlan_logo.jpg

salvavita_logo.jpg

 

fbm logó.png

 

Péter: ,,jó dolog, hogy semmilyen különbséget nem tesznek amiatt, hogy én megváltozott munkaképességű vagyok."

2013.12.03. 10:07 koordinátor

Nagy öröm számunkra olyan fiatallal találkozni, aki felelősségteljes nemcsak a társadalmi munkák terén, hanem saját magával szemben is. Az előrelátó gondolkodás és egy rugalmas személyiség sajnos még mindig nem garancia arra, hogy valaki élete problémamentes lesz, mégis talán ezzel adja magának a legnagyobb esélyt arra, hogy ha bármilyen élethelyzetben találja magát, hosszú távon nyertesen kerülhet ki belőle. Különösen így van ez akkor, ha nehézséggel, betegséggel kell megküzdeni a célok elérése közben. Péter most 27 éves és egy örökletes szembetegséggel él, ami 18-20 éves korától mutatkozott meg valójában.

- Egy óvodai szűrővizsgálaton már kiderült, hogy szemüveget kell hordanom – meséli Péter -, de sokáig azt hitték és én is azt gondoltam, hogy ezzel korrigálható a látásom és kész. Igazából nem is okozott túl nagy problémát az iskolában sem később. Igaz, mindig az első padokban ültem, de ez csak ennyit jelentett, hogy nem látok teljesen jól, bár a kivetített anyagokkal nehezen boldogultam.

Érettségi után (a Fasori Evangélikus Gimnáziumba jártam) a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karának Építészmérnöki  szakára kezdtem járni.

- És ez idő tájban kezdődtek a problémák a látásával?

 

- 18-20 éves koromig még nem volt olyan rossz a látásom és az orvosok sem tudták pontosítani a szembetegségem igazi mivoltát. Ekkor a centrális látásomban keletkezett egy folt. Sajnos ez később erősödött és már gondot okozott nem csak a távoli látásban, hanem a közeli olvasásnál és a színérzékelésnél is

Kiderült, hogy egy örökletes szembetegségem van, egy olyan genetikai probléma, amit valamelyik szülőm hordozott, de soha senkinél nem fordult elő a családban, nálam viszont aktivizálódott. Csap pálcika distrophiának hívják. A perifériás látásomat használom most, akár a közlekedésben, vagy az olvasásnál stb. Sajnos most már nagyítót kell használnom az olvasásnál is. Egy kézi elektronikus nagyítót használok, amit pályázat útján sikerült megvennem.

- Az egyetemen se lehetett túl könnyű így tanulni…

- 2005-ben kezdtem az Építész szakot és másfél évet jártam oda, amikor bekövetkezett a jelentősebb romlás a szemem állapotában. El kellett gondolkodnom, hogy hogyan tovább, mert  ezt  a szakot ilyen csökkent látással nagyon nehéz  elvégezni. És még abban az esetben is, ha megszerzem a diplomát, tudtam, hogy tervezői jogosultságot aligha kaphatnék. Nem is tudnék ebben a szakmában dolgozni. Ezért ugyanezen a főiskolán átmentem Gazdálkodási Mérnök Szakra, ami mégis elméletibb egy kicsit. 2012-ben végeztem. Ekkor már elég rosszul láttam és a diploma védésem is úgy zajlott, hogy szinte semmit se láttam abból a  kivetített anyagból, amiből  prezentálnom kellett. Emlékezetből magyaráztam el az egészet a vizsgabizottságnak.

- És tudták, hogy nem látja, amit kivetít, amit magyaráz?

-  Nem tudták, senki nem tudta és ennek ellenére summa cum laude-val  sikerült végeznem. Ez nagyon pozitív dolog volt számomra, siker.

- Mondta, hogy több érdekvédelmi szervezettel is felvette a kapcsolatot.

- Igen, még a Főiskola alatt, ahogy  a látásvesztésem fokozódott, annál inkább kezdtem felvenni a kapcsolatot ezekkel a szervezetekkel. Így kerültem kapcsolatba a Hermina Egyesülettel is, ahol felvettek tagnak. Elindítottam azt a folyamatot, hogy a megváltozott munkaképességem miatt  felülvizsgálatra küldjenek, mert hiába nem végeztem még a Főiskolával, már gondolkodtam, hogy munkát keressek.  Aztán sorban jöttek a lehetőségek, információk, hol tudnék megismerkedni segédeszközökkel, jártam a Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportjába és a Szempont Alapítványhoz, számítástechnikai képzésre és gépírás tréningre. Az Óbudai Egyetem Neumann János Főiskolai karán elkezdtem egy ECDL tanfolyamot, ahová még jelenleg is járok. Próbáltam és próbálok minden olyan lehetőséget megragadni, ahol tanulni tudok  és  orvosi vonalon  is (folyamatosan járok felülvizsgálatra)minden új információhoz, eredményhez  hozzájutni.

- És a Főiskola  elvégzését követően munkát kellett keresni?

-  Igen és ekkor egy mélyrepülés kezdődött. Sajnos ez elég nehéz volt, de a többi csoporttársam se volt könnyebb helyzetben. Tehát nem feltétlenül a megváltozott munkaképességem volt az akadály. Mai napig is többen közülük küzdenek a munkakereséssel, pedig már több mint egy év eltelt a diploma megszerzése óta.

Több mint fél évig keresgettem hiába és akkor felvettem a kapcsolatot a Szempont Alapítvánnyal, akik indítottak egy álláskereső tréninget. Megismerkedtem a különböző segédeszközökkel, lehetőségekkel és egy külön képzés keretében is részt vettem, mert szerették volna, ha call-centeresként odamegyek dolgozni. Csakhogy közben a Hermina Egyesülettől  „lecsaptak” rám, ahol 2010 óta tag vagyok és ismertek. Sok képzés után 2013 tavaszán elkezdtem ott dolgozni mint  általános ügyintéző munkatárs. Pályázatokat, szerződéseket állítottam össze, a  tagok ügyeit intéztem, tehát  azt a munkát végeztem, amire szükség  volt.

Most viszont a Magnet Banknál dolgozik, hogyan került oda és milyen munkakörbe?

- A Salva Vita Alapítványtól Héthelyi Attiláék megkerestek, hogy lenne a Magnet Banknál egy operátori pozíció. Egy kis gondolkodás után  - annak ellenére, hogy nagyon szerettem a Hermina Egyesületet – igent mondtam, mert szakmailag is nagyobb kihívást jelentett ez az ajánlat, itt teljes munkaidőben dolgozom.

Sokat köszönhetek egyébként a Salva Vitának, mert nagyon jól előkészítették az odamenetelemet,  az egész folyamatot, a munkatársaim érzékenyítését, a betanulásomat. Sok mindent készen kaptam, amit magamnak kellett volna felkutatnom. Az álláskeresést,  az állásinterjú elintézését, a felkészítést stb. Kezdetben a Hermina Egyesületiek  nagyon féltettek, mert egy védett környezetből léptem ki, de mindenben támogattak és ők is azt mondták,hogy a szakmai előmenetelem szempontjából mindenképpen az a hasznos, ha  a szabad munkaerőpiacon is megmérettetem magam.

- Közben  munkakört váltott. Miért ?

-  Az első két hónap nagyon-nagy küzdelem volt, de rendkívül türelmesek voltak. Én akkor már láttam, hogy nem tudom ezt az operátori munkát ellátni, nem tudom a munkakör  minden tevékenységét száz százalékosan elvégezni. Ha például  telefonon keresztül gyors adatszolgáltatásra volt szüksége az ügyfélnek, netbankból például, akkor ez nehézkesen ment nekem. Egy idő után le is vették rólam ezt a feladatot. Amikor fény derült számomra, hogy itt bizony akadályba ütközöm, azonnal  megkerestem a HR vezetőt és a közvetlen felettesemet és elmagyaráztam a dolgot. Kétségbe voltam esve, mert arra gondoltam,hogy ha engem operátori pozícióba vettek fel és azt nem tudom ellátni, akkor fel is út, le is út, vége. Ők viszont nem így gondolták, nagyon rugalmasak voltak és azt mondták, hogy eszembe se jusson, hogy ennyi volt a pályafutásom itt náluk és más feladatokat kezdtek rám bízni. Ha személyesen jöttek a Bankhoz tárgyalásra, én irányítottam az ügyfeleket, iktatást, más munkákat adtak és a vezetőségi titkárság vezetője is egyre inkább kezdett bevonni a feladatokba.

Most minőségbiztosítási  munkatárs munkakörben dolgozom.  Minden olyan ügy, ami ügyfél elégedettség növelésével, vagy panaszkezeléssel kapcsolatos, az énhozzám tartozik, azt én dolgozom fel  az érintett szakosztályok bevonásával. Az egész folyamatot én koordinálom, a panasz beérkezésétől  a megoldás megtalálásáig, illetve megalapozottság hiányában annak elutasításáig.

-   Milyen a Magnet Banknál dolgozni?

-  Nagyon szimpatikus és jó dolog, hogy semmilyen különbséget nem tesznek amiatt, hogy én megváltozott munkaképességű vagyok. Lehet, hogy feleannyi munkát tudok elvégezni  olyan precízen mint a többiek, úgy, hogy ne legyen benne hiba, de semmilyen hátrányt nem szenvedek amiatt, hogy én rosszabbul  látok. Aranyosak és segítőkészek mindenben, de az elvárás is megvan.

Nagyon pozitív dolog, hogy hangsúlyozottan figyelnek  arra, hogy a munkatársakat minden szinten partnerként  kezeljék és fontosnak tartják azt is,hogy  jól érezzük magunkat.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rehabjob.blog.hu/api/trackback/id/tr415672810

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.