Nevét generációktól függetlenül mindenki ismeri és nem csupán kiemelkedő sportolói múltja miatt. Tájfutó világbajnok, tizennégyszeres magyar bajnok volt. Sífutásban pedig hatszoros magyar bajnok. Ő volt az első nő Európában, aki a maratoni távot három órán belül futotta le!

Sportolói pályafutását kullancs okozta gerincvelő-gyulladás miatt be kellett fejeznie. Sorsa gyökeres fordulatot vett, de akaratereje nem csak az életbe hozta vissza, hanem más utat is talált. Az embereket az egészséges életmódra, a mozgás, a sport örömére beszéli rá. Beszélgetésünk apropója az a hír, hogy a ParaSzuperSztár zsűri tagjaként most megint új dologba fogott.

- Nem csak a levegőbe beszélsz, amikor a legkülönbözőbb fórumokon a sport fontosságát hirdeted, hiszen - nehéz elhinni, de nyugdíjas korban vagy – rendszeresen mozogsz, futsz. Teszed ezt annak ellenére, hogy a betegségedből megmaradt az, hogy futnod bizony elég nehéz.

- Igen, hetente háromszor járok futni. Ez igazából nem futás (de gyalogolni nem szeretek), hanem futó mozgással – sánta vagyok és ez elég szörnyen néz ki – próbálok haladni.   Van egy kutyám, a Normafához, a Városmajorba és a Margitszigetre szoktunk járni. Múltkor egy kislány hallottam, amikor megkérdezte a mamáját „A néni miért fut, ha sánta?” És igaza van, ilyenkor az ember egy kicsit megsajnálja magát.

- Viszont példát mutatsz, hogy így is lehet. Nagyon komoly betegségből épültél fel és az utána következő időszak is komoly testi, lelki kihívások elé állított. Most sem hagyod el magad. Mit mondanál azoknak, akik valamilyen betegség miatt most vannak hasonló helyzetben?

- Ez egy nagyon összetett dolog. Nagy mázlista az, akinek belülről jön a legtöbb, vagyis az az erő, hogy talpra kell állni. Ez egy adottság. Az én sportolói múltamból adódott az, hogy rendszeresen edzettem, hajtottam a sikert. Amikor gyógyulni kezdtem, akkor is állandóan gyakoroltam, hogy a béna lábam mozogni tudjon, aztán a sánta lábammal megint gyakoroltam. Először két bottal, aztán egy bottal jártam, míg végül egy se kellett. Nagyon nehéz volt elfogadni azt az óriási különbséget, hogy milyen baromi jó vagy maratonon, milyen időket futsz, aztán meg nem érsz át a zebrán, amíg zöld a lámpa, dudálnak az autók. Lelkileg ez nagyon nehéz volt, tíz évembe került.

A belső okokon túl, a külső környezetnek is nagy szerepe van. Család, barátok, szülők, társad.

Fontos, hogy hited legyen, motivációd. Sportolóként is hittem abban, hogy a sok munkának meg kell, hogy legyen az eredménye. Ebben az esetben is azt mondtam, nem létezik, hogy ne tudjak annyit, ne javuljak, amikor mindent, az áramkezeléstől kezdve a vízitornán át, gyaloglásig, mindent megcsinálok!

Hinni kell abban, hogy a lehetetlent is meg lehet csinálni!

Igaz, a szerencsének is van szerepe, hogyan gyógyul az ember, de az akarat nagyon fontos.

- Azt mondták az orvosok, a sportolói szervezeted is hozzájárult a gyógyuláshoz. Miért ilyen fontos a mozgás, akár idősebb korban is?

- Nem csak a mozgás, hanem az egészséges életmód, a lelki harmonikus közérzet és a megfelelő táplálkozás is. A sok evés mellett még mindig nem mozognak eleget az emberek, sokan túlsúlyosak. Amikor elmegyek egy nyugdíjas klubba, akkor előadok egy fél órát, aztán elmegyünk - nem sokat -, egy-két kilométert közösen gyalogolni. És ez a közösségben való mozgás – élmény. Tehát a sport nem csak a test egészsége szempontjából fontos. Ezért jó azoknak az embereknek is mozogni, akik valamilyen betegséggel kénytelenek élni, hiszen örömforrás.

A sporttal egyébként nagyon sok embert lehetne megszólítani. A közös sportolással még többet!

-  És a túl sok evést is említetted…

- A nő a család egészséges életmód karmestere. Neki kell tudnia mit tesz a férje, a családja elé.

Az nem szeretet, ha valaki az elhízott férjét agyontömi vastag ételekkel.

A nőknek kell vigyázniuk a család megfelelő táplálkozására!

- Dolgoztál sokáig az Országos Egészségfejlesztési Intézetben(1990-2012 között), NOB alelnök voltál. Most civil szervezeteknél, klubokban, tévében, rádióban, a legkülönbözőbb fórumokon a sportolás előnyei , az egészséges táplálkozás mellett arról is beszélsz, hogy a fogyatékossággal élők sportja több figyelmet érdemelne.

- Csak egy példát említek. Külföldön, New Yorkban például már sok évvel ezelőtt láttam, ahogy a városi futásokon vakok futottak úgy, hogy mellettük egy látó ember haladt és egy madzaggal „tartották a kapcsolatot”. Ma már nálunk is részt vesznek vak emberek (úgy is futnak, hogy a látó vállára teszi a kezét a nem látó) a futásokon és kerekes székesek is például. Ez nagyon jó, mert egyre több szurkolónk van, akik látják a futó-példaképeket és ennek óriási üzenete van. Az írott és az elektronikus sajtó sajnos keveset mutat be közülük talán nem érzékenyek, csak a celebekre, a politikusokra .

- A ParaSzupersztár zsűritagja vagy. Ez egy új terület a számodra, ahol a fogyatékossággal élők megmutathatják tehetségüket a művészet különböző ágazataiban.

-  Izgatottan várom, a válogatáson túl vagyunk. Azért jó ez a verseny, mert akárcsak a sportban, itt is felfedezheti magában mindenki, miben jobb, miben tud többet, mint más. Mindenkinek észre kell venni a benne lévő többletet és sok munkával, befektetéssel és mosollyal ki is kell hoznia magából! Mert minden emberben igenis lapul valamilyen plusz képesség!

RehabJob