Simon Csaba 37 éves, születése óta mozgáskorlátozott, két felső végtagjának hiányával született. Akaraterejével azonban gyerekkorától pótolni igyekezett ezt a hátrányt. A sport fontos segítség volt a kezdetektől fogva.

-  Mikor kezdett úszni?

- Már öt éves koromban elkerültem otthonról, a szülői háztól. Az általános iskolát a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban végeztem Budapesten. Itt, a tornaórák keretében ismertettek meg az úszással, heti két nap uszodás tornaóra volt. A kezdeti szárnypróbálgatások meghozták a kezdeti sikereket is. Kezdetben házi versenyeken, gyermekversenyeken, majd országos bajnokságokon vettem részt, később nemzetközi versenyeken. Európa –bajnokságon, Világbajnokságon, Paralimpián.

- A sport mellett tanulni is volt ideje, hiszen nálunk a Rehabjobnál informatikusként jelentkezett.

- Az általános iskola után leérettségiztem és a SZÁMALK Konzultációs Központjában középfokú szoftverüzemeltetői szakot, majd a felsőfokú gazdasági informatikus szakot végeztem el.

Ezen kívül a Fitness Akadémián a Sportedző és Oktatói Szakot. Megszereztem a Budapesti Úszószövetség versenybírói képesítését is.

- Az írás nehezített az Ön számára. Sokkal nehezebb lehetett így tanulni! Hogyan tudott lépést tartani, jegyzetelni?

- Nem okozott nehézséget az írás. Vállal meg tudom fogni a tollat, ceruzát és jegyzeteltem az órákon, mint a kisangyal. Ha hiányosság keletkezett azt elkértem osztálytársaimtól. De ezzel mindenki így van.

- Feltételezem, hogy nem csak a tanulás területén kellett nehézségekkel, komoly problémákkal megküzdenie. Tudna erről pár szót mondani!?

- A fogyatékossággal élés összességében megerősített. Pozitív gondolkodást, hozzáállást, küzdeni akarást és küzdeni tudást adott. Persze voltak negatív élmények, elutasítások is – diszkriminatívak is és fájó pontok, de ezek hozzátartoznak az életünkhöz. Sajnálatos módon nem csak a sérültekéhez, de az egészséges emberekéhez is sokszor. Sokan az ilyen dolgokat halálos kudarcként élik meg és ennek megfelelően túlzóan fogalmaznak is, ha erről beszélnek, túlzó kijelentéseket tesznek. De épp ezek az „élmények” ,amik meg kell, hogy erősítsenek. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenki nyugodjon bele a bántásokba. Fel kell állni – akár a padlóról is -, előre tekinteni, továbblépni, az újat keresni és megtalálni. Ezért a sport szerintem különösen fontos a számunkra.

- Az aktív sportot már abbahagyta, viszont annak közelében maradt, mi több valami egész új dolgot talált ki. Sportegyesületet hoztak   létre 2013-ban és annak működtetésén dolgozik nagy erőbedobással.

- Az aktív sportolást már valóban abbahagytam. Jelenleg baráti alapon segédkezem, egészséges gyerkőcöknek tartok edzéseket. Nagyon szeretem, elfogadtak.

A sportegyesületet paralimpikon barátommal, Csúri Ferenccel   hoztuk létre. Iram Integrált Sportegyesület a neve.Kezdetben mozgássérültek úszásoktatása a célkitűzés. Azoknak pedig, akik már tudnak úszni az egészségügyi, vagy akár versenyekre való felkészítés és akár élsportolókká nevelés is a cél. Nem kisebb a célkitűzés, mint az, hogy tanítványaink közül minél többen kijussanak a Paralimpiára. A Testnevelési Egyetemen kezdjük májusban az országos szintű programunkat. Ebben az Egyetem tanszékvezetője, dr. Sós Csaba lesz a segítségünkre, aki egyben a Magyar Paralimpiai Úszóválogatott szövetségi kapitánya is. Ő a magyar úszósport kiemelkedő szaktekintélye. A Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Gömöri Zsolt úr is támogatja a munkánkat. Célunk egy úszó utánpótlás bázis kiépítése. Ezzel a célkitűzéssel kerestük meg a már említett két legmeghatározóbb személyt, akik nagy örömmel fogadták ötletünket.

- Az Iram Egyesületben egészséges gyerekek is úszhatnak? Ön felnőttekkel, vagy gyerekekkel foglalkozik majd?

- Gyerekek edzője leszek, ám az úszni vágyó felnőttek is bekapcsolódhatnak, őket is szívesen istápolom.

Az Egyesület nevéből adódóan fő célunk, hogy egészséges gyerekek is járjanak hozzánk, így épek és sérültek között ledöntjük a határokat, integráltan sportolhatnak!