A RehabJob életében és működésében kiemelt szerepük van partnereinknek. Jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy minél több, a hozzánk forduló megváltozott munkaképességű embernek munkát találjunk. A Pszichológiai és Pedagógiai Közhasznú Alapítvány egyike azoknak a szervezeteknek, akikkel évek óta együttműködünk. Sipeki Irén az Alapítvány vezetője (ő gyógypedagógusi és pszichológus végzettséggel rendelkezik) azt mondja, ők olyan „humánszolgáltatást” nyújtanak, ami a Rehabjob számára háttér a munkaerő közvetítéshez.

Mit is jelent ez a „humánszolgáltatás”?

A 2004-ben létrejött alapítvány fő célkitűzése a halmozottan hátrányos helyzetűek reintegrációja a munkaerő piacra. Ide tartoznak a megváltozott munkaképességűek is. A feladat, hogy munkát találjanak nekik kettős, hiszen a munkavállalót és munkaadót egyaránt fel kell készíteni a talán szokatlan körülményekre. Az Alapítvány pedig a híd szerepét tölti be, hogy mindkét fél jogos igényét kielégíthessék.

A munkavállalókat mentorok segítik. Mivel minden ember más, ami a korukat, végzettségüket és sajnos betegségüket, vagy fogyatékosságukat is illeti, ezért egyénre kiszabott szolgáltatást nyújtanak „Nagyon nehéz, nagy bátorság kell esetleg több éves kiesés után visszatérni egy teljesen megváltozott munkaerő piacra” – mondja  Sipeki Irén. A mentorok a kulcsképességek fejlesztésében, a konfliktus kezelésben, stressz kezelésben, probléma megoldó gondolkodás, motiváció fejlesztésében nyújtanak támogatást.

„Elsődleges cél, hogy megteremtsük azt a motivációs alapot, hogy a munkavállaló akarjon dolgozni. Nagyon sok kutatás van a témakörben, ami mind azt igazolja, hogy jobb szociális és egészségügyi helyzetbe kerülnek azok a munkavállalók, akiknek sikerül a megfelelő munkára rátalálniuk. A munkaviszony egy olyan pluszt is ad, hogy nem érzi magát az ember feleslegesnek, szociálisan elfogadott módon realizálhatja szükségleteit. Mindenkinek fontos, hogy elfogadják, hogy tartozhasson valakihez.”- szögezi le Sipeki Irén.

Optimális esetben egy helyzetfeltáró interjút készítenek, ahol az erősségeket, gyengeségeket feltárják, ami jellemző a munkát kereső személyre. Elképzelhető, hogy az első lépés nem az elhelyezkedés, hanem átképzés, továbbképzés, vagy tanácsadás. Az Alapítvány vezetője azt mondja, hogy ezen a területen van nagy szükség az állami szerepvállalásra, hiszen az átképzések jelentős részét nem képesek megfinanszírozni a hátrányos helyzetbe került munkavállalók. A mentorok nem csupán aktívan keresik az álláslehetőségeket, ha már van, a beilleszkedést is nyomon követik, segítik.

Azon munkavállalók felkutatása, akik hajlandók megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatni nem könnyű feladat. Ahogy a munkavállaló az előtte álló beilleszkedési problémától, a munka ellátásának nehézségeitől fél, úgy a munkaadó az ismeretlentől tart, félti cége érdekeit. A munkáltatókat épp arról kell meggyőzni, hogy megváltozott munkaképességűt foglalkoztatni nem jótékonykodás, a jogos gazdasági érdekek feladása, hanem egy plusz lehetőség.

„A cégeknek ez a lehetőség nem csak gazdasági értelemben, a különböző megtakarítások szintjén jelenthet előnyt. A megváltozott munkaképességű dolgozóval – jó kiválasztás esetén – egyfelől megnyernek egy rendkívül lojális, nagyon elkötelezett személyt, aki hatékony munkaerő, profitot termel és igen elkötelezett, másfelől a cég a társadalmi felelősségvállalásban is komoly szerepet vállalhat, példát mutathat” – magyarázza Sipeki Irén.

A munkáltatóknak ügynevezett érzékenyítő tréningeket tartanak, elmagyarázzák mire kell figyelniük, ha megváltozott munkaképességűt foglalkoztatnak. Vezető függő, hogy vállalják-e egy olyan csoport foglalkoztatását, akik egy kicsit több odafigyelést igényelnek. A legsikeresebb a tevékenység akkor, ha sikerül összeegyeztetni azt, amit a munkáltató a munkaköri leírásában leír és megtalálni az olyan megváltozott munkaképességű dolgozót, akinek a betegsége, fogyatékossága távolról sem jelent akadályt az adott munkakör elvégzéséhez. Tanácsot adnak ahhoz is, hogy milyen munkakör átalakítással tudnának megváltozott munkaképességű személt foglalkoztatni. Sipeki Irén szerint annak ellenére, hogy a gazdasági környezet korántsem kedvező, nagyon fontos, hogy minden hátrányos helyzetű csoport tudjon dolgozni, aki erre képes és megtalálják azt a munkát, ahol igenis hasznos lehet.

A hozzájuk fordulók 60%-át sikerült elhelyezniük.