" A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni.

A sport tehát mindenre megtanít. "(Hamingway)

Seres-Kormány Anita tájfutóként indul az idei, július 29-én kezdődő Szófiai Siketlimpián. Az utazás előtti „célegyenesben” beszélgettünk. Azaz írásban kommunikáltunk, mert így könnyebb volt. A majdnem 33 éves Anita, aki egy tündéri két éves kisfiú anyukája, azt mondja, mint minden sportolónak, neki is a dobogós helyezés az álma.

- Hogyan lettél tájfutó?Miért épp ezt a sportágat választottad?

- Nagyon hamar bekapcsolódtam a hallássérültek sportjába. A Siketek Sport Klubjában először röplabdázni kezdtem. A tájfutásba tíz éve, egy fiataloknak rendezett vetélkedőn „botlottam bele”, ahol volt egy ilyen feladat is. Első alkalommal eltévedtem az erdőben, ekkor fogadtam meg, hogy igenis megtanulom a tájékozódást.

Id. Szebeli Istvántól tanultam az alapokat, aki sajnos már nincs közöttünk. A sportágban ragadtam, de azért folytattam a röplabdázást is.

- Most már nyilvánvalóan nem tévedsz el az erdőben, sikerült olimpiai szinten megtanulnod tájékozódni… Eredményeid magukért beszélnek.

- Az első nemzetközi megmérettetésen, a 2006-os veszprémi rendezésű Siket VB-n saját magamat is megleptem a középtáv második hellyel. A 2009-es tajvani Siketlimpián pedig a 4. helyet sikerült megszereznem sprinten. Tajvanban voltam először siketlimpián. Fantasztikus hangulat, profi szervezőcsapat volt. Klassz volt látni, hogy csaknem tízezer (!!!) halló és hallássérült önkéntes közül nagyon sokan jeleltek, megkönnyítve ezzel a sportolók dolgát minden területen.

- Te nem siketnek születtél, nehezebb dolgod lehetett az élet minden területén, mint annak, aki eleve így szocializálódik.

- A hallásállapotom alapján „igazi” siketnek számítok, de ez nem volt mindig így. A hallásom 8 éves koromtól fokozatosan romlott- talán valamilyen gyerekkori betegség, vírus miatt. A kommunikációs nehézségeket egyre  nehezebben küzdöttem le, de még a gimnáziumot is Sárospatakon végeztem el. Sokat köszönhetek a szüleim türelmének, jóindulatának, nevelési elvének, hiszen olyan dolgokat is átélhettem, amiket így, siketen már biztosan nem tudnék teljes értékűen végigcsinálni. Zenetagozatos általános iskolába jártam, furulyáztam, négy évig zongoráztam, tíz évig néptáncoltam.

20 évesen – miközben Miskolcon tanultam fogtechnikusnak – kerültem be a hallássérültek közé. Ekkor tanultam meg a jelbeszédet is, amivel egy teljesen új világ nyílt meg bennem, feledtetve mindazokat a dolgokat,amik miatt addig hátrányban éreztem magam. A továbbtanulás 2000-ben Budapestre hozott, ahol a gyermekfelügyelő és gyógymasszőr szakmát is kitanultam.

- Mit vársz a Siketlimpiától?

- Úgy gondolom minden résztvevő álma a dobogós helyezés. Én is intenzíven készülök a megmérettetésre, két edzővel. Csiszár Gábor a fizikai felkészülésben, atlétikában, míg Horváth Magda tájfutó szakedző az elméletben segít és nem mellékesen kiváló sportpszichológus is. Mindketten hatalmas türelemmel, szakma iránti elhivatottsággal rendelkeznek, rengeteget tanultam tőlük.. Azt is, hogy sosem szabad görcsösen dobogós helyezésre hajtani, mert ez a megfelelési kényszer csak egy hatalmas teher lesz a hátunkon, ami megnehezíti a versenyzést is. Tehát úgy állok hozzá, hogy én becsületesen felkészültem. Nagyon jó lenne sprinten és középtávon dobogós, vagy legalább pontszerző helyen végezni. A mezőny erős lesz fiúknál és lányoknál is egyaránt, az oroszok, ukránok, litvánok a felkészülésben is jóval magasabb szintű támogatást kapnak, mint mi, magyarok.

- Sárospatak, szülővárosod viszont nagy szeretettel drukkol neked!  

- Az én imádott kisvárosomtól kaptam a legnagyobb támogatást. Tegnap találkozóm volt a polgármesterrel, többen is ott voltak a képviselő testületből, a Zemplén TV-től, a Sárospatak újságtól. Ilyen meleg fogadtatásban talán még sosem volt részem! Kaptam anyagi támogatást az önkormányzattól és a Weinberg’93 cégtől is. Készítettek nekem egy névre szóló Sárospatak logós pólót, a SUSI sportegyesület pedig egy melegítőt ajándékozott nekem. Példaértékű, hogy egy ilyen kisváros segíteni próbál.

- Mit köszönhetsz a sportnak, a tájfutásnak?

- A sport sok olyan dologra felkészíti az embert, ami az élet más területén is hasznunkra válhat. Megtanulod tisztelni az ellenfelet, alázatosnak lenni, a társaiddal együttműködni egy közös célért. Egy igazi sportoló akkor is képes felállni és tovább harcolni, küzdeni, ha veszít.. - és ez az élet más területén is remekül "alkalmazható"! A tájfutás ráadásul nagy fegyelmet igényel, hiszen nem csak futásból áll, hanem az elméleti feladatot is jól kell megoldani, gyors döntéseket kell hozni verseny közben pl. az útvonal választásnál. Minden versenyen van mit tanulni, és a legklasszabb, hogy ez egy "kortalan" sport, fiatalok és idősek is megtalálják a nekik való kategóriát. Ajánlom mindenkinek, próbálja ki egyszer!