A rehabilitációs szakmérnök, illetve szaktanácsadó tevékenysége még sokak által nem ismert terület, ezért szeretnénk olvasóinkkal megismertetni ezt a területet.

Ki is ő? Mit is csinál?

Olyan technológiai támogató rendszerek kidolgozásával foglalkozik, amelyek segíthetik a fogyatékossággal élők, vagy megváltozott munkaképességű emberek mindennapjait. Olyan eszközök, berendezések, tárgyak, informatikai rendszerek, megoldások stb. kidolgozása a célja, amik otthon, vagy a munkahelyen, az utcán, közlekedésben, bármilyen helyzetben akadálymentesíthetik  az emberek tevékenységeit,  környezetét.

Jókai Erikával, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ergonómia és Pszichológia Tanszék tanársegédjével, a foglalkozási rehabilitációs humán- és műszaki szaktanácsadó képzés szervezőjével beszélgettünk.

- Mióta foglalkoznak rehabilitációs szakemberek képzésével?

- Ezt a képzést 2010-ben indítottuk először az NRSZH (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal) támogatásával. Itt, az egyetemünkön már korábban is, Zöld András professzor úr irányításával létezett hasonló képzés, akkor rehabilitációs környezettervező szakmérnök oktatás folyt egyetemünkön, igen sikeresen.

Tanszékünkön, amikor beindítottuk ezt a képzést a fő cél az volt, hogy támogassuk a megváltozott munkaképességű, illetve fogyatékossággal élő emberek munkahelyi elhelyezkedését, segítsük  a  számukra megfelelő környezet , munkaszervezés kialakítását a munkahelyeken. Képzésünk két fő tantárgyi modulja a műszaki (ergonómia és támogató technológiák), valamint a munka- és szervezetpszichológia speciális részeire épül.  Az ergonómia  foglalkozik a konkrét munkakörnyezettel, részben az akadálymentesítéssel, vagy legalábbis a  speciális követelményeknek megfelelően kialakított munkahelyek szempontjaival.  A munkapszichológia pedig inkább a szervezeti oldallal törődik,  a befogadó munkaközösséggel, a különböző munkahelyi kapcsolatokkal, az egymás segítésével stb. De képzésünkben megjelennek orvosi (pl. funkcionális anatómia, rehabilitációs élettani ismeretek, stb.) és a rehabilitációs ágazatot érintő gazdasági és munkaerőpiaci ismeretek is.

- Mennyi idő a képzés ?

- A szaktanácsadói képzés két félévből áll, míg a  szakmérnöki négy féléves. A mérnöki alapvégzettséggel rendelkezőknek  a szakképzésünkben megszerzett krediteket  a BME Építészmérnöki karán meghirdetett ,,Rehabilitációs környezettervező mérnök” szakirányú továbbképzésben elismerik, vagyis a szakmérnöki képzés első két félévének teljesítésével egyenértékű, ezeket a féléveket abban a képzésben elismerik.

- Milyen tantárgyakat oktatnak a szaktanácsadó képzésen?

- A műszaki rész a speciális igények, az akadálymentesítés és támogató technológiák témakörét, míg a pszichológia a már említett munkapszichológiai problémákat járja körül.  Csak egy pár tantárgyat  megemlítve: a megváltozott munkaképesség pszichológiai sajátosságai, vagy szoftverek és honlapok akadálymentesítése, a foglalkoztatási rehabilitáció közgazdaságtani és pénzügyi alapjai stb. Előadóink között egyetemünk jeles kutatói és oktatói mellett a foglalkozási rehabilitáció hazai szakemberei is részt vesznek az oktatásban.

- Hogyan alakították ki a képzés témaköreit, hogyan alakult ki a tematika?

-  A mostani képzést dr. Izsó Lajos és dr. Antalovits Miklós professzor urak dolgozták ki alapvetően. Az első képzési évben közel 110-en kaptak szaktanácsadói diplomát.

A tematika kidolgozása során megpróbáltuk bevonni az érintett szervezetek minél teljesebb körét, meghallgattuk a véleményüket. Kialakult, mi az a tudás, ami hiányzik, amire szüksége lehet egy  megváltozott munkaképességű, vagy fogyatékossággal élőkkel foglalkozó specialistának.  Együttműködtünk többek között az NRSZH-val (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal), a MEREK- kel (tőlük több hallgatónk is volt már), és az OORI- val (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet).

- Támogató technológiáknak hívják mindazokat a dolgokat, amik az akadálymentesítést jelentik. Az építészetben közismertebbek ezek a megoldások. Kevésbé az eszközhasználat, vagy  az informatika területén. Tudna pár dolgot említeni  erről a kevésbé ismert területről?

- Vannak a beszédfejlesztő, rajzolást, önkifejezést  segítő,  támogató, oktató szoftverek például. Ide tartoznak azok is, amik főképp az otthoni környezetben segítik a felhasználót, például fűtést, világítást, klímát vezérelnek. Ez utóbbiak egyébként nyilván nem csupán a fogyatékossággal élőt segíthetik, hanem bárki életét megkönnyíthetik. A mi hallgatóinknak arra kell fókuszálni, melyek azok az eszközök, technológiák, amik segítik, vagy segíthetik a fogyatékossággal, megváltozott munkaképességgel élők munkavégzését. Ugyanakkor van a „design for all” irányvonal, vagyis olyan munkaeszközök más tárgyak, hétköznapi termékek megtervezése, gyártása, amelyek mindenki számára hasznosak lehetnek. Ez azért fontos, mert üzleti szempontból is előnyös, hiszen a speciális igényekre gyártott dolgok piaca szűk. Viszont ha olyan tárgyakat, szoftvereket, megoldásokat találnak ki, amik egyaránt jól használhatók az ép emberek számára is, akkor az üzletileg jobban megéri. Jó példa erre számos vakoknak kitalált eszköz, mondjuk a tűbefűző, ami a látók számára is hasznos, kényelmes. Vagy ilyen a szilikonos fokhagyma pucoló is. De az iPhone is remek példája a design for all tervezési szemléletnek, mert minden olyan funkcióval rendelkezik, amelynek segítségével például egy vak ember számos segítő technológiai megoldást kap egyetlen készülékben.

-  Milyen hangsúlyt kap az akadálymentesítés témaköre a képzésen?

- A szaktanácsadói képzésben is természetesen fontos részét képezi, bár igazán részletesen a szakmérnöki szinten foglalkozunk vele . Az ergonómiai kurzusokban megjelennek az akadálymentesítéssel kapcsolatos fogalmak és szemléletek. Én három  szintet, különítek el  az akadálymentesítéssel kapcsolatban, aminek elég nagy fontossága van a látásmód kialakításában.

Egy közintézmény, egy bank, egy egyetem,  egy kórház,  stb. ahol bárki  megfordulhat, bármilyen fogyatékkal vagy képességi szinttel, az mindenkinek, minden szempontból akadálymentes  kell, hogy legyen. Kötelességünk kellene is legyen, hogy biztosítsuk ezeken a helyeken az akadálymentes hozzáférést. Információs szinten éppúgy, mint fizikálisan. A második szint, az ésszerű alkalmazkodás. Ha például van egy munkahely, ahol nem dolgozhat vak ember, mert olyan a munkakör,  akkor  vezetősávot és tapintható információkat alkalmazni  értelmetlen, de ha a kerekesszékes, vagy hallássérült alkalmazására van lehetőség, akkor a számukra elengedhetetlen akadálymentesítést meg kell tenni . Ha valahol nem dolgozhat kerekesszékes ember, akkor nem szükséges a kerekesszékes emberek számára akadálymentes mosdót kialakítani. Tehát ésszerűen kell alkalmazkodni a munkakörnyezet kialakításában, vagy a munka szervezésében ahhoz, hogy ott milyen munkaképességű munkatárs dolgozhat. A harmadik szint az önálló életnek, a saját otthoni élettérnek a  kialakítása. Milyen legyen egy vak ember gáztűzhelye, mikrosütője, egy mozgássérült személy fürdőszobája, ágya stb. A szakképzésen nekünk azt kell megtanítani, hogy a tanácsadó lássa, hogy ezekből az említett szinteket mikor és hogyan kell megvalósítani.

- Diplomamunkáját is  az akadálymentesítés témaköréből írta.

-  Én az oktatás területén kutatok és feltűnő volt, mennyire nem akadálymentes az oktatás, főképp az elektronikus tartalmak, tananyagok területén. Ezért a szaktanácsadói diplomamunkámban ezt vizsgáltam. Felteszek egy oktatóvideót egy online tanulási felületre egy siket ember számára fontos, hogy a tartalom könnyen érthető feliratozása is megjelenjen. Vagy egy vak ember nem látja a video tartalmat, akkor ott megfelelő narrációra vagy szöveges formátumú információra van szükség. Egy ábra, egy grafikon, egy táblázat is értelmezhetetlen lehet sokak számára. Az oktatás is egy közszolgáltatás, ami mindenki számára hozzáférhető kellene, hogy legyen. Törvényi kötelességünk kellene, hogy az oktatás éppen úgy akadálymentes legyen, mint a fizikai környezet!                 A szakmérnöki diplomamunkámban – az információs rendszerekkel foglalkoztam. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy egy épületen belül hol vannak a tájékoztató táblák kitéve, milyen betűtípussal, színben és nagyságban, stb. Fontos ehhez azt tudni, hogyan működik az ember, miképpen szerez és fogad be információt, akkor is, ha az érzékszervei másként működnek, mint az „átlagemberé”. Manapság egy épület átadásakor nem követelik meg, hogy annak az információs rendszere is legyen. Az infokommunikációs akadálymentesítés témaköre is megjelenik az egyik  szakmérnöki kurzuson!

-  Mit gondol, miért van az, hogy még mindig nem fektetnek kellő hangsúlyt az akadálymentesítésre a különböző cégek, intézmények? Annyira drága lenne?

-  Sajnos ugyanaz a helyzet általánosságban, mint amit az oktatásban is láttam. Nincs hagyománya a dolognak, nem fontos, sokan alig rendelkeznek bármilyen ismerettel, információval ezzel kapcsolatban. Igaz az is, hogy az akadálymentesítés drága dolog, ha utólagosan kell megvalósítani. Sajnos számos esetben nem is sikerül jól. Az is igaz, hogy drágák a speciális támogató termékek és szoftverek is, például egy magyar nyelvű felolvasó szoftver, de sokszor a hozzáállás is probléma. Jó dolognak tartom, hogy kurzusainkban több száz leendő mérnök és gazdasági szakember előtt beszélhetek a fogyatékossággal élők, megváltozott munkaképességűek problémáiról. Sokak csak itt, az egyetemi tanulmányaik során találkoznak ezzel a témával először életükben. Remélhetőleg már hallgatói munkái alatt is hasznosítják ezt a tudást, vagy esetleg tovább is adják azt. Ha pedig egyszer  cégvezetők, döntéshozók, tervezők lesznek,  megvalósíthatják mindazokat a dolgokat, amivel megkönnyíthetik egy fogyatékos, vagy megváltozott munkaképességű ember munkavállalását, munkavégzését, mert már a kellő tudásuk, nem csak az érzékenységük lesz meg hozzá.

Képzés indul újra 2014 januárjában, hamarosan megjelenik hirdetése a felvételi tájékoztatókban és honlapon is (www.erg.bme.hu,  és rehab.bme.hu )

-