,,Akadnak, akik elvárnák, hogy depressziós legyek, amiért nem tudok járni, de én imádok élni – gurult elénk kerekes székével a szolnoki Fehérváry Tünde. A mosolygós szemű hölgy egy cseppet sem zavartatta magát, amikor beszélgetni kezdtünk. – Így élem az életem, elfogadtam az állapotom és tudjátok, nálam az a bizonyos pohár mindig félig tele van. Hogy’ is lehetne másként, hiszen két csodálatos gyermekem és egy kis unokám van! Sokan szinte belebetegszenek abba, hogy nem tudnak valamit megcsinálni, nem képesek járni. Pedig nem mindenki tud ejtőernyőzni vagy hegyet mászni sem, amiatt mégsem panaszkodnak. Akik ismernek, gyakran mondogatják, hogy könnyű nekem, én úgyis mindent megoldok – folytatta.– Tulajdonképpen ép lennék, ha nem szenvedtem volna sérülést születésem közben és ha rögtön diagnosztizálták volna a betegségemet. De ezen már nem érdemes rágódni – tette hozzá."
Forrás: SZOLJON.HU
