Létezik egy színjátszó egyesület Budapesten, Vakrepülés a nevük. Tagjai vak fiatalok és látó közönségnek játszanak – teljes sötétségben. A hatás megrendítő. A színház vizuális látványát, azt, hogy a darab nem látható, a hangok, illatok, mozgások, sőt az ízek élményével pótolják. Máj Krisztával, aki ott volt a Vakrepülés társulat megszületésénél, erről a különleges színházról beszélgettünk.

- Hogyan kezdődött? Miképpen alakult meg a társulat?

- 1998-ban indultunk. Az ötlet Sallai Zoltán újságíróé volt, akire a Láthatatlan Kiállítás élménye akkora hatást gyakorolt, hogy ebből fakadóan elhatározta, létrehoz egy színházat. Ráadásul külföldön már látott hasonlót. Ez találkozott az én elképzeléseimmel is, hiszen ez már engem is foglalkoztatott. Én a Vakok Intézetében dolgozom, tanár vagyok, jól ismerem a vakok világát. Aztán megkezdődött a toborzás és rövidesen megszületett az első darab is.

- Ez volt az „Éjszaka tapintása” című darab, amit még ma is játszanak?

- Igen. Nem szokványosan, hiszen nem egy már meglévő darabot állítottunk színpadra. A szerző, Donáti István kapott egy listát, mozgások, tánc,hangok, szagok, ízek szerepeltek benne és lényegében ezek köré, erre építve kellett egy olyan történetet írni, ami jól érzékelhető, követhető ezeknek a benyomásoknak a felfogásával, megtapasztalásával. A történet egy fiú és egy lány szerelmi románca, ami egy buszos utazással és más epizódokkal bonyolódik.

- A nézőt interaktív módon vonják be a darabba. Szó szerint a bőrén érezheti, mi történik.

- A néző a biztonság kedvéért (hiszen végig sötét van) egy biztonsági párnán ül és kötelek segítik a „tájékozódásban” . Valóban nagyon sok mindent kitaláltunk, hogy a darab menetét ne csak a szövegek, de más behatások alapján is átélhessék a nézők. Így például, amikor esik az eső, akkor permetezzük a nézőteret. Amikor az utazás során a szereplők ouzót isznak, akkor ánizsolaj illatát érezhetik, amikor esznek a darabban fokhagymát viszünk körbe, hogy érezzék a szagát, de máskor kapnak közben kókuszos kekszet is stb. Végig un. idegenvezető segíti egyébként a nézőket a darab során.

- Ennél a színháznál másfajta problémákat is meg kell oldani nemcsak a klasszikus színházi feladatokat. Már eleve az, hogy a látó közönség hirtelen sötétségbe kerül.

- Ezért is van az idegenvezető. A darab elején, amikor lekapcsolódik a villany, felkészítjük a közönséget. Ha valaki ki akar menni, kimehet. De ilyen „más” az is, mi történik, ha valakinek hirtelen ki kell mennie? Volt már rá példa és a lényeg, hogy nem szabad semmilyen esetben pánikba esni. Időset, mozgássérültet nem lehet a földre ültetni, rájuk külön is figyelni kell. A darabok során már nem tűnik fel, de sok fejtörést okozott a daraboknak megfelelő un. kellékek kiválasztása is. Ne legyen romlandó, problémát okozó például az adott darabhoz szükséges keksz, aszalt gyümölcs, enni-innivaló stb. Az illat megfelelő legyen stb.

- A lényeg viszont a mondanivaló, amit szeretnének az „Éjszaka tapintása” és a többi darabjukkal is elmondani.

- Alapvető célunk, hogy megismertessük a közönséget a vakok különleges világával és részesévé tegyük őket azoknak a benyomásoknak, ahogyan mi tapasztaljuk meg a világot. A Vakrepülés színház épp azért jó, mert művészi élményen keresztül teszi ezt érzékelhetővé. A sikereink azt mutatják, hogy közelebb is kerülnek a látók ennek megismeréséhez.

-  Milyen darabokat játszanak még?

- A Varázskert örökösei egy zenés mesejáték, 2002-ben volt a bemutatója. Ebben a főképpen gyerekeknek szóló előadásban sok varázslatos dolog történik. Sok hangszer , zene és varázslatos alak jelenik meg. Kobold (a nézőközönség is ezt játssza) ,a Föld, a Szél, Gyógynövények hercegnői,az Éj úrnője. Ez egy kicsit misztikusabb darab, szintén interaktív darab, de több mozgással, kihasználva azt, hogy az emberek a sötétben elvesztik a tér érzékelésüket.

Az Áramszünet Rendezvény nem igazi színházi darab, hanem egy programsorozat tulajdonképpen. Ezt angolul is előadjuk. Több teremben zajlanak az események, ami igazán érdekessé teszi a mozgást, a közlekedést , olyan mint egy labirintus. 6óra és 9 óra között bármikor be lehet kapcsolódni. Van táncház, ahol a zenekar a színpadon van, a nézőtéren összekapaszkodva lehet páros, vagy körtáncot táncolni. Meghívunk híres embereket, akik előadnak valamit. Koós János is volt a vendégünk például. A másik teremben un.játékbarlang van, ahol hallásfejlesztő játékok, tapintható kép , illat felismerés, súlyérzékelés, amit kipróbálhatnak a gyerekek, de lehet vakírással névjegykártyát is készíteni. Az este tombolával zárul. A program végén pedig egy Hofi szám kíséretében felkapcsoljuk a villanyt és óriási élmény a közönségnek, hogy megláthatják, hol voltak.

- Hogyan néz ki a tombolajegy?? Nem mindenki ismeri a Braille írást?!

- Apró tárgyakat gyűjtünk, dugót, diót, amit beteszünk egy dobozba. Ezt ismeri fel a tulajdonosa. Én felírom egy Braille táblára, hogy kinél van az adott tárgy és a sorsolásnál ezt kell odaadni.

A Black Comedy most a legutóbbi próbálkozásunk. Ez egy „igazi” Színdarab, sok kihívással jár.

- Hol lép fel a Vakrepülés Színjátszó Egyesület, hol lehet Önöket megnézni?

- Folyamatosan a Lipták Villában, a Hermina út 3-ban. De sokat járunk vidékre is. Adtunk már elő három, de háromszáz embernek is. Ezekben az esetekben a helyszín megismerése elég nagy feladatot jelent,mert sokszor elég kevés idő áll a rendelkezésünkre.

- Miből tartják fenn magukat?

- Ez a legnehezebb része a munkánknak, mert kevés az adakozó cég, aki legalább apróbb dolgokkal segítene minket.

www.vakrep.hu