Beszélgetés Szautner Mihállyal, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség Atlétika Szakág vezetőjével.

Az atlétika az egyik olyan sportág, amiben az értelmi fogyatékosok nagy lelkesedéssel vesznek részt és szép sikereket is érnek el. Ehhez olyan elszánt edzők, gyógypedagógusok, tanárok kellenek mint amilyen Szautner Mihály is, aki a Speciális Olimpia Szövetség atlétika szakágának vezetője.

- Hogyan került kapcsolatba az értelmi fogyatékkal élő fiatalokkal és az Olimpia mozgalommal?

- Gyógypedagógusként dolgozom Pápán. Még mielőtt megismerkedtem volna az SO versenyrendszerével, már akkor is készítettem fel gyerekeket versenyekre. 2000-ben kerültem kapcsolatba a Speciális Olimpia mozgalmával. 2003-ban az atlétika szakág vezetője lettem.

- Az atlétikának milyen versenyszámait űzhetik értelmi fogyatékosok? Van valamilyen megkötés ezzel kapcsolatban?

-    Az SO és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség szabályai és  versenyszámai szinte teljesen megegyeznek. A mi rendszerünkben csak néhány hajítószám nem szerepel, az eszközök veszélyessége miatt. A gyengébb képességűek 50 m-es síkfutásban, kislabda-hajításban és helyből távolugrásban mérhetik össze erejüket.

- Milyen számokban született eddig a legtöbb siker?

- Antwerpenben gyaloglóink voltak a legsikeresebbek, 3 aranyat szereztek, ezüst érmet távolugrásban és 1500m-es síkfutásban, valamint a váltóban kaptunk. A két bronz érem pedig súlylökésben született. A váltó ezüst azért is különösen kedves számunkra, mert a csapat tagjai különböző sportegyesületekből tevődtek össze, sok munka kellett a váltások összehangoláshoz. Ugyanis ezek a versenyzők az edzéseken az egyéni számokra készültek, szinte csak verseny körülmények között találkoztak egymással

- Az értelmi fogyatékossággal élő sportolóknál nyilvánvalóan külön hangsúlyt kap az említett dolog. Edzőiknek jól kell ismerniük nem csak a képességeiket, de a személyiségüket is, mikor, mire hogyan reagálnak, mire van szükségük ahhoz, hogy a legjobb eredményt érjék el. Azért ehhez jókora empátia és szeretet is kell, nem?

- Őnáluk kiemelt fontossága van annak, hogy tudják, ott vagyunk a kerítésen túl. Ez nem csak szorosan a versenyre értendő, hanem átvitt értelemben is. Nagyon igénylik a törődést, a szeretetet, főleg a női sportolók. Az megölelés a reggeli ébresztés után, és a lefekvéskor a jóéjt búcsú ölelés is „jár”. Ez is hozzátartozik az edzői szerephez, akárcsak az, hogy odafigyeljünk a gyógyszereik szedésére, vagy a pénzük kezelésére. Mindegyikük más. Vannak kevésbé önállóak, s van aki kevesebb segítségre szorul. Ezt egyébként jól lehetett használni a csapat összekovácsolódása érdekében is, mert a jobb képességű segít a sérültebbnek Ezt mi ezt örömmel fogadjuk. Nekik is jobban tetszik ha például egy csapattárssal mentek vásárolni és nem Misi bácsi kíséri őket.

-  Kínos ezt mondani egy sportembernek, de nagyon megható, hogy a hangjából mennyi szeretet és gyengédség érződik, ahogy ezekről a gyerekekről beszél. És büszkeség! Mi volt azzal a Down szindrómás kislánnyal?

- Egyszer azt láttuk egy versenyen, hogy az egyik kislány a telefonját babrálja, aztán mintha beszélne is. Mit csinál???-kérdeztük egymástól. Kiderült, a Szolnokon lévő mamáját hívta skype-on, hogy minden rendben, már ott van a versenyen. Informatikus kollégám el se akarta hinni, mire képes egy fogyatékkal élő ember!!!

- A Speciális Olimpia versenyein – ezen persze sokat vitatkoznak – számomra úgy tűnik, hogy a lehető legigazságosabban dolgozták ki a győzelemhez vezető lépcsőket, azaz nagy hangsúlya van az egyéni képességek összemérésének.

- A Speciális Olimpia versenyrendszerében egyedülállóan nem a versenyző fogyatékossági foka szerint történik a csoportosítás, hanem a pillanatnyi teljesítmény alapján. A legnagyobb eltérés a divizionálás rendszerében mutatkozik meg: Először vannak a kvalifikációs versenyek, majd a döntők. A felmérések eredményei alapján mindenkit beosztunk 3-8 fős divíziókba (csoportokba), ami egyben egy-egy döntőt jelent. Csoporton belül az elért  eredmények különbsége nem lehet nagyobb 15-20%-nál. Így biztosított,  hogy a döntőkben kis különbségek (tized másodpercek, centiméterek)    döntenek a helyezésekről. Versenyeinknek az a célja, hogy mindenki sikerélménnyel, „mosolyogva”   induljon haza. Az ünnepélyes eredményhirdetésen minden divízió első három         helyezettje érmet,  negyediktől a nyolcadik helyezettig a helyezésnek megfelelő szalagot, vagy az adott versenyre készült emlékérmet kapja.

- Mit jelent a sport, a sportolás, a verseny ezeknek a fiataloknak?

- A sikerélményt, a mindennapi rutinból való kiszakadást, büszkeséget. Óriási élmény egy nemzetközi versenyen való részvétel, ahol nemzeti színű egyenruhában felvonulnak, felfigyelnek rájuk. A versenyek alatt a sportolókat többször is a nevükön szólítják. Ezek a dolgok nem csak a sportteljesítmény szempontjából, hanem szociális fejlődésük szempontjából is igen fontosak!

Napjainkban már egyre több figyelmet kap a fogyatékos ember, a fogyatékosok sportja. De még mindig van benne sok lehetőség, van még hova fejlődnünk.