A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft. 41321 számú pályázati támogatásból megvalósuló projektünk indulása óta több hét telt el. Pályázati felhívásunkra –melyben fogyatékkal élőknek ingyenes álláskeresési tanácsadást hirdettünk meg – az első érdeklődők jelentkeztek. Az elmúlt időben számos tapasztalatot gyűjtöttek kollégáink, elsősorban Fischer Zoltán pszichológus munkatársunk. Őt kérdeztük arról, hogy milyen benyomásokat gyűjtött ez alatt az idő alatt.

- Sokan jelentkeztek?

- Igen. Nagy az érdeklődés folyamatosan. Összesen 230 embernek tudunk majd tanácsot adni, a program keretében, ami május végéig tart majd. Egy nap három jelentkezővel beszélgetünk, egyenként kb. másfél órán keresztül. Eddig kb. 80-an vettek részt rajta.

- Mik az eddigi legfőbb tapasztalatok az álláskeresőkkel kapcsolatban?

- Meglepő – és ez elsősorban nem is álláskeresési probléma -, hogy nagyon sokan vannak, akikkel megbeszéljük a tanácsadás pontos időpontját és nem jönnek el rá. Ez a szám nagyjából a jelentkezők egyharmadát teszi ki. Teszik ezt úgy, hogy nem is szólnak vissza, hogy valami közbejött, vagy meggondolták magukat stb. Ez jól tükrözi azt, hogy valaki mennyre veszi komolyan az álláskeresést, hiszen a munkaerő kiválasztásánál, a munkavégzés szempontjából igen fontos a megbízhatóság, a pontosság. Ha valaki nem megy el egy megbeszélt állásinterjúra – és erről nem szól előre – akkor automatikusan kiesik a jelöltek közül. Ez fontos tapasztalat, amiről nem szoktunk beszélni, amikor az álláskeresés nehézségeiről esik szó. Ráadásul a sok kieső idő a mi munkánkat is hátráltatja. Ebbe valószínűleg bele sem gondolnak.

Egy másik jellemző dolog, hogy sokan valóban nem tudják mire képesek, mik az erősségeik és értékeik, így ezeket nem is kamatoztatják. Ilyenkor az ügyféllel közösen ezeket megkeressük, és megpróbáljuk megmutatni az önéletrajzában és a kiállásában egyaránt.

- Életkor és végzettség szerint kik a jelentkezők?

- Az életkor szerint elég vegyes az összetétel. Többnyire 22 évestől 55-60 évesekig szóródik a jelentkezők életkora, de a nagyon fiatalok kevesen vannak és nem sok a nyugdíjas kor előttiek száma sem. Ami a végzettséget illeti, többnyire legalább szakmunkás végzettséggel rendelkeznek. A jelentkezők nagyobbik része tényleg szeretne fejlődni, növelni az elhelyezkedési esélyeit, ezért örül ennek a lehetőségnek. Van azonban egy kisebb hányad – talán a fentebb említett egyharmad -, aki inkább csak jelentkezési reflexből jelentkezett a tanácsadásra, amivel később nem él.

- Ezt hogyan érted?

- Igen sokszor találkozni olyan álláskeresőkkel, akik tulajdonképpen nem belső indíttatásból, hanem a környezetük nyomására fognak bele az álláskeresésbe. Ezt erőfeszítés nélküli próbálkozásnak tartom, amikor az illető végeredményben nem akar dolgozni. Ennek persze sok oka lehet, az önbizalomhiány, félelem, vagy az hogy igazán nincs rászorulva a munkára, stb. Ezért fontos a beszélgetéseink során tisztázni a motivációkat. Van, aki elsősorban azért keres munkát, hogy kiszakadjon otthonról. Tehát a társaság és nem is elsősorban a pénz miatt. Mivel fogyatékkal élőknél gyakori jelenség az elszigetelődés, a szociális kapcsolódás igénye náluk egy jó motiváció a munkavállalás szempontjából.

Fontos, hogy nem az a cél a beszélgetések során, hogy az ügyfél meggyőzzön engem, hogy ő valóban dolgozni akar, és ugyanúgy én sem beszélem rá arra, hogy mit csináljon. A lényeg, hogy ne meggyőzzem az ügyfelet, hanem hogy tisztázzuk közösen a lehetőségeket. A beszélgetések során ugyanis mód van megismerni az illető körülményeit, tapasztalatait, karakterét, azt, hogy a fogyatékossága miben hátráltatja és miben egyáltalán nem. Kiderül, hogy milyen képességekkel rendelkezik, amiket jól tud kamatoztatni. Tisztázzuk mit szeretne és mik a reális lehetőségei, hogy tovább léphessen.

Az én fő szerepem abban van, hogy pontosítsam az elképzeléseket, hogy milyen pozíciókra van esélye az illetőnek, ha állást keres. Ezt pedig azzal tudom elérni, hogy visszajelzéseket adok az ügyfélnek önmagáról.

- Az álláskeresési tanácsadás során a munkaadó szempontjából „vizsgáljátok” a jelentkezőt. Így képet kap magáról, milyennek láthatják őt. Csak itt el is mondják neki a tapasztaltakat és nem kell találgatnia, vajon miért nem vették fel az adott állásra, állásokra, amire jelentkezett.

- Igen. Elmondjuk azt is, hogy mit várhat el, kérhet egy munkaadótól. Fizetés, akadálymentesítés, stb. Elmondjuk, hogy miképpen kommunikáljon, milyen önéletrajzot írjon, mit változtasson a siker érdekében. Fontos része másfelől a tanácsadásnak, hogy az un. „hard skill” adottságokon túl a „soft skill” adottságokat is átbeszéljük, annak érdekében, hogy reális képet kapjon magáról a jelentkező. A „hard skill” adottságok azok, amiket meghatároz például a fogyatékosság. Az, hogy nem tud emeletre felmenni, vagy nem jól lát. A „soft skill”-ek meg a finom adottságok összessége. Az, hogy milyen az ember karaktere, temperamentuma, ambíciói, adottságai stb. Az is „soft skill” adottság például, hogy szeret-e, tud-e csapatban dolgozni, vagy inkább az egyedül végzett munkát szereti, vagy az hogy milyen gyorsan tud gépelni. Ezekkel a „soft skill” adottságokkal nincsenek sokszor tisztában az emberek, különösen abból a szemszögből, ahogyan ezt egy munkaadó nézi - például egy állásinterjú során. Visszajelzéseket meg különösen nem kapnak. Így tényleg nem tudja a jelentkező, hogy adott esetben miért nem vették fel.

- Pedig ez nagyon is fontos a továbblépés miatt.

- Így van. Nagyon sokat számít az, ha valaki tudja, miért nem sikerült megkapni az állást. Fontos, hogy ne az erősödjön meg a jelentkezőben, hogy „nem kellek sehova”, hanem az, hogy kitalálja, igenis a képességei, adottságai alapján melyik az a hely, ahová ő kell. Mert bizonyára van ilyen. Ennek felismerésében segít a tanácsadás. Fontos, hogy a munkavállaló magabiztosan képviselje, amit vállalni tud, az önéletrajzában és az állásinterjún egyaránt.

- Úgy tudom, sok probléma van az önéletrajzokkal is…

- Sok jelentkezőnél baj az, hogy nem versenyképes az önéletrajzuk. Fogyatékkal élőknél azt természetesen illik beleírni, hogy milyen típusú fogyatékossággal rendelkezik, de nem részletesen és hosszasan. Sok önéletrajzzal találkozok, ahol hosszasan magyarázza a jelölt, hogy miket nem tud csinálni, ami nem szerencsés. Az önéletrajzban azt kell hangsúlyozni amit tudunk, amik az erősségeink, és nem a gyengéinket. Azt kell belevenni, amit tud az ember és nem azt, amit nem; „Nincs jogosítványom” „Nem rendelkezem számítógépes ismeretekkel”, „Az Excelt még gyakorolnom kell” – ezek felesleges és rossz üzenetek.

Tipikus hiba az is, hogy nem részletezi, hogy milyen feladatokat végzett egy adott munkahelyen. Le kell írni, hogy mit csinált, mert minden adott munkakör más és más, ezért önmagában abból, hogy oda van írva a munkaköre, még nem derül, ki, hogy milyen feladatokat végzett. Például nagyon nem mindegy, hogy egy 10 vagy egy 500 fős cégnél töltötte be azt a munkakört. A tapasztalatot és gyakorlatot is be kell foglalni, még akkor is, ha nem bejelentett munkáról volt szó, hiszen a munkáltatónak az évek során megszerzett tudás és rutin számít, nem pedig az, hogy hány évet számítanak majd bele neki a nyugdíjba.

Még mindig nagyon sok a régi típusú önéletrajz, holott az interneten számos mintát találni az amerikai típusú cv-re, ami segít. Mi is átbeszéljük ezeket a szempontokat tanácsadás során. Meglepő, de sokan nem tartják fontosnak, nem veszik komolyan az önéletrajzot, holott a munkáltató az alapján dönt. Sokszor előfordul, hogy nem is a munkavállaló nem felel meg, hanem az önéletrajza. Ilyenkor visszajelzem az ügyfelemnek, hogy ha azt tudnám róla, amit elmondott, és nem azt, amit az önéletrajzából kiolvasok, akkor felvenném. Fontos tehát, hogy abban megjelenjenek az értékei.

- És a sikertelenségek során gyakran kialakul az önbizalom hiány.

- A fogyatékkal élőknél, megváltozott munkaképességűeknél fontos arra helyezni a hangsúlyt, hogy mit tud elvégezni, és tisztázni azt is, hogy milyen körülmények között. Sokszor a méret számít! Nem mindegy, hogy egy adott feladatot mekkora területen tud elvállalni valaki. Előfordul az is, hogy a környezet többet vár el a munkavállalótól, mint amit el tud látni. Mindenkinek reálisan kell szembenéznie az összes körülményeivel és annak megfelelően keresni munkát. Az egészség a legfontosabb. Nem szabad olyan célokat kitűzni, ami csak jobban megbetegszik valaki, ráadásul nem is felel meg az illető karakterének. Mindezek összefésülésében próbálunk mi az álláskeresési tanácsadáson segíteni.

A végén mindenki kap egy visszajelzést. A résztvevővel szerzett tapasztalataink bekerülnek nálunk a rendszerbe és így egy kicsit bőségesebb anyaggal rendelkezünk róla.

Munkaerő-közvetítőként nekünk is célunk, hogy minél több embert sikerüljön a tanácsadáson részt vettek közül kiközvetíteni.