Tesco-egy elkötelezett áruházlánc

A Tesco nem most kezdte. Már évekkel ezelőtt jelentős tapasztalatokat  szerzett azon a területen, hogy miképpen lehet egy nem átlagos feltételekkel , körülményekkel rendelkező  munkaerőt álláshoz juttatni. A Befogadó Közösség program a Salva vita és a 4M-mel történő együttműködés több éves tapasztalata után alakult ki. (2005-től dolgoznak velük együtt) Mára komoly szerepet vállal a Tesco  abban és elkötelezettségüknek tekintik, hogy megváltozott munkaképességűeknek, illetve fogyatékossággal élőknek munkát találjanak, adjanak. Tóthmárton Verával, a program HR projekt  menedzserével  az esélyegyenlőség  megteremtésének fontosságáról beszélgettünk, melynek egyik legfontosabb eleme az is, hogy egy nem teljesen egészséges ember is dolgozhasson.

- Mi volt az a program, ahol lényegében az első tapasztalatokat szerezték, milyen problémákkal kell megküzdeni egy munkaadónak, ha azt vállalja, hogy olyan munkaerőt alkalmaz, akinek az otthoni körülményeit  is figyelembe kell vennie?

,,Bíztam magamban, hogy meg tudom csinálni!”

Manapság vegyes hangvételű híreket olvashatunk a munkaerőpiacról. RehabJobosokként úgy gondoljuk, hogy ehhez a képhez nekünk kötelességünk hozzájárulni több évtizedes személyzeti tanácsadásban szerzett tapasztalatunk folytán. Ezen törekvésünk egyik eredménye a rehabjob.hu oldal, így lehetőségünk van kiemelni fontos, ,,mindennapi” sikereket, amik ösztönzést adhatnak másoknak, akár olyanoknak is, akik éppen megváltozott munkaképességűek foglakoztatásán törik  a fejüket. Mostani írásunk Margitról szól, aki a ceglédi Tescoban dolgozik, Újszilváson lakik, 55 éves és többféle betegséggel él együtt, ennek ellenére munkájával nem csak főnökei és kollegái elismerését vívta ki, de komoly törzsvásárlói közönsége is van. Ennek eredményeként a cég Éves Értékeink Díjátadó Gála rendezvényén őt választották az év dolgozójává.

Mi volt az oka, hogy megváltozott munkaképességűvé vált?

Tósoki  Heléna fiatal kora ellenére nagyon sok mindent tud a kutyákról. Megmondja,  mi baja az ebnek, ha állandóan ugat, ha rántgatja a pórázát, vagy bármiért búskomor, valamilyen viselkedési  problémája van. Segíteni  tud a gazdinak, hogy mit tegyen ezekben. Ő ugyan közvetlenül nem nevel „terápiás kutyát”, vagyis vakvezetőt, vagy mozgáskorlátozottakat  segítő ebeket, de abban tud tanácsot adni, melyik fajta és karakterű kutya alkalmas az ilyen célra, vagy akár beteg, idős emberek segítésére „kit” válasszanak a jövendő gazdik.

- Hogyan lesz valakiből kutyapszichológus?

- Gyermekkorom óta élek együtt kutyákkal és az elmúlt 20 évben igyekeztem mindent megtenni a bajba jutott, utcára tett állatokért. Rendszeresen mentem a kutyákat (és a cicákat) majd rehabilitáció után megfelelő örökbefogadót keresek nekik. Szaktudásomat külföldön, egy nemzetközileg elismert szervezetnél szereztem kutyapszichológiából és a kutyaviselkedés tudományából. Elméleti ismereteimet olyanszéles körökben ismert kutyapszichológusok kiadványai által szélesítettem, mint Cesar Millan ("A csodálatos kutyadoki”), Victoria Stilwell és Ian Dunbar. Tagja vagyok az International Society for Animal Professionals-nek (állatokkal foglalkozó szakemberek nemzetközi szervezete).

Kedves Olvasóink!

Ellátogattunk a SINOSz-hoz, hogy közelebbről megismerhessük ezt a nagy múltú szervezetet. Így olvashattok most arról, milyen szolgáltatásaik vannak hallássérültek számára, és a közeljövőben reméljük gyakorlattá váló távtolmács szolgálatról is, ami még könnyebbé teszi a hétköznapi kommunikációt hallók és nem hallók között.

A SINOSz (Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége) szervezete több mint száz éves múltra tekint vissza. A hallássérülteket összefogó szervezet kialakításának gondolatát először Oros Kálmán siket betűszedő vetette fel, aki sorstársait szerette volna összegyűjteni, érdekeiket képviseltetni. Kezdeményezésére el is indult a Siketnémák Köre. Az akkori belügyminiszter aláírásával pedig 1907-ben megkezdhette működését a „Cházár András Országos Siketnéma Otthon”.  A mai  SINOSZ rangos és kiválóan működő, számos szolgáltatással, programokkal rendelkező szervezet.

Ormódi Róbertet, a SINOSZ ügyvezetőjét kérdeztük.

- A megalakuláskor, a kezdetekkor  még jóval kevesebb dologgal foglalkozott a szervezet, Oros Kálmán elképzelései szerint inkább csak értelmes időtöltést szolgáló programok voltak, más nem igen. Mi a helyzet most?

" A sport megtanít becsületesen győzni, vagy emelt fővel veszíteni.

A sport tehát mindenre megtanít. "(Hamingway)

Seres-Kormány Anita tájfutóként indul az idei, július 29-én kezdődő Szófiai Siketlimpián. Az utazás előtti „célegyenesben” beszélgettünk. Azaz írásban kommunikáltunk, mert így könnyebb volt. A majdnem 33 éves Anita, aki egy tündéri két éves kisfiú anyukája, azt mondja, mint minden sportolónak, neki is a dobogós helyezés az álma.

- Hogyan lettél tájfutó?Miért épp ezt a sportágat választottad?

- Nagyon hamar bekapcsolódtam a hallássérültek sportjába. A Siketek Sport Klubjában először röplabdázni kezdtem. A tájfutásba tíz éve, egy fiataloknak rendezett vetélkedőn „botlottam bele”, ahol volt egy ilyen feladat is. Első alkalommal eltévedtem az erdőben, ekkor fogadtam meg, hogy igenis megtanulom a tájékozódást.

Id. Szebeli Istvántól tanultam az alapokat, aki sajnos már nincs közöttünk. A sportágban ragadtam, de azért folytattam a röplabdázást is.

- Most már nyilvánvalóan nem tévedsz el az erdőben, sikerült olimpiai szinten megtanulnod tájékozódni… Eredményeid magukért beszélnek.

RehabJobosokként az idén 32 éve működő Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségénél jártunk, és dr Derera Mihállyal,  a Szövetség oktatási igazgatójával beszélgettünk. A vele folytatott beszélgetés során nagyon sok minden szóba került, ami a fogyatékossággal élők, a megváltozott munkaképességűek és főleg a mozgáskorlátozottak életét  befolyásolja. És főleg számos továbbgondolásra érdemes gondolat  is felmerült…

- Az, hogy valaki mozgássérült  igen sokfélét jelenthet és a legkülönbözőbb fokú mozgásban való korlátozottságot takarja. Ön szerint hogyan lehetne megfogalmazni általánosságban a  „mozgáskorlátozottság” lényegét?

- Számunkra, akik ezzel élünk  mindenki mozgáskorlátozottnak számít, akinek az életében valamilyen  fizikai sérültség, állapot, fogyatékosság tartós mozgáskorlátozottságot okoz. Ez persze nem azonos azzal, hogy valaki miért kap állami támogatást- az egy más kategória. Számunkra  szubjektívebb ez a megközelítés, mint a törvények, államilag szabályozott meghatározások szerint leírtak.  Nem is feltétlenül és kizárólag az egészségügyi problémák miatt lesz valaki komolyan akadályoztatva a mozgásában. Elképzelhető, hogy valakinek a körülményei olyanok, hogy a fizikai sérültségénél  lényegesen nagyobb akadályozottságot szenved el mint egy más körülmények között , de ugyanolyan sérültséggel élő egyén.  Egy primitív példát mondva, ha mondjuk valaki egy tanyán él és nincs autója és a legközelebbi buszmegálló három kilométerre van, akkor egy kisebb lábsérülés is tökéletesen házhoz kötheti, míg egy városban, ahol két sarokra van a buszmegálló, ez semmi problémát nem jelent. Tehát mindenki annyira sérült, amennyire a körülményei miatt az.

Kérdés-felelek formában fontos információkat olvashattok ebben a témában Nagy Bendegúz Lórándtól, aki nagyon tehetséges és szakmailag elismert építész- és rehabilitációs szakmérnök, és nem utolsó sorban kerekesszékes.

Blogját idekattintva érhetitek el.